HUN

KIK VAGYUNK?

Az Alone in the Moon egy rockmetal trió az egzotikus Budapestről,  mely a punk nyersességét ötvözi a hard rock vonzó közhelyeivel és koncepciózus dalszövegekkel. Debütáló konceptalbumunk a Collection of Great Generational Anthems egyfajta Y generációs coming-of-age lemez: a tinédzserkor és a digitalizáció előtti világ mementója – egyúttal tisztelgés a 90-es és a kora 2000-es évek mainstream rock/metal zenéje előtt: a Nirvana-tól a Deftones-ig, a Kyuss-tól a Radiohead-ig, a Korn-tól a Tool-ig, 1991-től 2003-ig.

14707000_1329662337052317_5679223348235690122_o

“Zene az utolsó MTV generációnak”. Ez a koncepció a lemezborítón mélyül el, ami úgy lett megalkotva, mintha az album egy feldolgozás lemez lenne (kitalált bandákkal egy kitalált tinidráma sorozathoz).

aaaaaaaaaaa

Az első lemezünk ingyenesen letölthető (digitális booklet-tel) a linkre kattintva.NOW_3117


RÖVID BIOGRÁFIA:

Alakulás éve: 2012, Budapest.

Tagok: Menyhárth Balázs: dob,  Simon Zoltán: basszusgitár, Várhidi Adrián: gitár/ének

Diszkográfia:  Zeitgeist Pop EP (2012), Collection of Great Generational Anthems LP (2015)

Legfontosabb eredményeink:

–  A nemzetközi Local Heroes tehetségkutató hazai fordulójának megnyerésével 2012 novemberében mi képviseltük Magyarországot a Bécsben tartott gálaműsoron.

– Rendszeres koncertezés nyári fesztiválokon (Campus Fesztivál, Rockmaraton Fesztivál) és klubokban.

– 2015 nyarán jelent meg a 14 számos debütáló lemezünk Collection of Great Generational Anthems címmel, digitális formátumban. Az album ingyenesen letölthető a digitális borítóval együtt a Bandcamp oldalunkról.

– 2016 márciusában jelent meg az album CD-n és bakeliten, saját kiadásban, ezzel párhuzamosan pedig egy digitális deluxe változatot is publikáltunk, mely pre-produckiós demókat, instrumentális változatokat, és gitártabokat is tartalmaz.

– Az albumhoz eddig két videóklip készült az “Anthem XYZ” és a “Zeitgeist Pop” című dalokra

– A lemez több hazai rockmagazin éves toplistáján szerepelt a kedvenc lemezek között (Rockstation, NOWmagazin, Grungery), emellett jelölve lettünk a Hangsúly Zenei Díj 2016 “Az év debütáló albuma” kategóriájában.

– Meghívást kaptunk  a  “legfontosabb” feltörekvő tehetségeket bemutató 2015-ös Rakéta Fesztiválra. (A fesztivál kapcsolódó napjáról készült videóriport, melyben egy velünk készült interjú is helyet kapott, az alábbi linken található:)
(http://vs.hu/magazin/osszes/taylor-swiftet-hivnank-ha-lenne-ra-penzunk-0725#!s4)

– 2016-ban a Cseh Tamás Program induló előadókat támogató pályázatának harmadik évadában bekerültük a támogatott 25 zenekar közé, ennek köszönhetően az első lemez további promotálása mellett a második albumunk felvétele és promóciója biztosított lett. (Emelett egy normális honlapot is össze tudunk majd hozni :D)

ÉLŐBEN:

A fellépéseinken arra törekszünk, hogy egy energikus, hangos, zajos, dacoc és dühös előadást adjunk amit a ma divatos  mű mosolyok és boldogság fasiszták által okozott frusztráció lobbant lángra leginkább.

IDÉZETEK A LEMEZKRITIKÁKBÓL:

“Már régóta nem szaladtam bele ennyire jól sikerült debütlemezbe, és nem is kizárólag a hazai zenei terepet értve ez alatt! Illetve nem is az, hogy jól sikerült, hiszen jó lemez azért rengeteg van, hanem olyanba, amiben ennyire kompakt, kerekre csiszolt egységet jelentene a zene, a szöveg, a mondanivaló, a megjelenés, egyszóval az egész koncepció.” (Nagy Andor /Shockmagazin – 9/10)

“A Collection Of Great Generational Anthems az utóbbi idők kiemelkedően legjobb magyar albumai közé tartozik. Megvan benne mindaz, ami miatt érdemes zenét hallgatni: a grunge, a rock, a metal mellett egy olyan, minden pillanatban jelenlévő, egyedi íz, ami az Alone in the Moon sajátja, és aminek segítségével egy teljesen egyedi zenei világot hoztak létre.” (Pintér Miklós/Grungery)

“A Collection of Great Generational Anthems egy hiánypótló album. Friss, dögös és dühös. Tökéletesen szembeköpi az értelmetlen, buta tradíciókat, a könnyen megvehető eszméket és a tartalom nélküli ideológiákat.  Mihez ajánljuk? Dührohamokhoz, szakításokhoz, nagy leszámolásokhoz, felébredésekhez, érzelmi túltengésekhez.” (Beth/Rockstation Magazin)

ELÉRHETŐSÉGEK:
gmail-icon aitmband@gmail.com
F_icon.svg https://www.facebook.com/aitmband
Instagram_icon https://instagram.com/aitminsta
twitter_letter-512 https://twitter.com/aitmband
download http://aitmband.tumblr.com/
Flurry_YouTube_Alt https://www.youtube.com/theaitmband
SOUNDCLOUD ICON https://soundcloud.com/aloneinthemoon
SPOTFIY https://play.spotify.com/album/39tGKZsmz2zdadcDQRyfBG
images (1) https://itunes.apple.com/us/album/collection-great-generational/id993703261

 

Anthem XYZ

“Sex and drugs and shiny toys
The kindergarten is all yours”

Röviden: klipben vannak jó csajok és jó pasik, illetve egy szerintem baromi jól kinéző 90-es éveket megidéző házibuli. Rock n Roll! Részletesebben kifejtve pedig arról van szó, hogy az egész lemez alapkoncepciója az egyéniség és a kulturális-társadalmi hatások közti dinamikáról szól, azzal a feltevéssel, hogy az emberek nem a szabadságra vágynak, hanem csak a szabadság illúziójára. Arra, hogy egy kötelező dolog helyett választhassanak mondjuk három közül. Manapság ez különösen aktuális, hiszen a „légy önmagad, merj különbözni” motivációs poszterekkel feldíszített világunkban valójában még az a bizonyos büszke értelmiségi lét is maximum a másodpercenkénti popkulturális utalások számában mérhető. A korszak rajongóiként talán hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a 90-es évek filmjei és zenéi által közvetített életérzés minden lúzerségével együtt is őszintébb, tökösebb, eredetibb és emberibb volt, az emberek többsége akkor is inkább fogyasztó volt, mint alkotó: mindig is szükség volt a klipben látható csinos „hostessekre”, akik a kapcsolódó iparág képviselőiként elénk pakolják, hogy mit gondoljunk, mit mit érezzünk, mit csináljunk, mit szeressünk stb.”

Zeitgeist Pop

 “You’ve got your freedom:
You can choose from the list”

” Mi jelenthet a “rockzenekar” fogalma a 21. századi fogyasztói társadalomban, ahol folyamatosan új tartalommal kell előállnod, ha fenn akarod tartani az érdeklődést? Hiába az elvek és az újrahasznosított stadionrock riffek, ha nem kevered jól a lapjaid simán a szeméttelepen végzed meg nem értett büszke művészként, akinek csak az erkölcsi győzelem maradt”

Saját szavainkkal a lemezről

1

A lemeznek nemcsak azért van különleges jelentősége számomra, mert ez az első albumunk, hanem azért is, mert az életem egy nagyon fontos szakaszának, a tinédzser és kora húszas éveim egyfajta zenei és szöveges összefoglalása. Ez az önéletrajzi jelleg végül alapjaiban határozta meg a lemez koncepcióját, amit röviden így tudnék megfogalmazni:

Egy, az Y generációhoz tartozó huszonéves görcsös kapaszkodása a „fiatalságát” meghatározó élményekbe, és abba a digitális korszak előtti világba, ami pont a felnőtté válásával párhuzamosan vált a múlt részévé.

Elavult (?), poszt-tinédzser érzések, „elavult” zenei kísérettel, ami egyfajta tisztelgés a 90-es évek mainstream rockzenéje előtt, a Nirvana-tól a Deftones-ig, a Radiohead-től a Kyuss-ig, a Limp Bizkit-től a Tool-ig, 1991-től 2003-ig. A borító ennek megfelően úgy lett kialakítva, mintha egy fiktív feldolgozás lemezt hallgatnánk, kitalált banda és albumnevekkel.

Mindehhez tartozik még egy réteg is: a zenekar eredeti változata ugyanis 2002-ben alakult, első éves gimnazista koromban – mikor 14 éves voltam – és a 26. születésnapom környékén kezdtük el felvenni a lemezt. Egyes dalok akkor már több mint 10 évesek voltak. Bár Balázs, a dobosunk 2012-ben csatlakozott a zenekarhoz – és ezt tekintjük a zenekar valódi alakulásának – az érkezése előtti 9 év nem telt el nyomtalanul. Az “ős-AITM-el”, melynek magja a sok tagcserével együtt is állandó volt: Uzonyi Gábor (dobok), Simon Zoltán (basszusgitár), Várhidi Adrián (gitár, ének) 9 év alatt körülbelül 60 dalt írtunk, számos demót vettünk fel, körülbelül 5 lemeznyi anyagunk született.

Mikor Balázs csatlakozott a zenekarhoz, bizonyos dalokat nem volt hajlandó játszani, más dalokat pedig teljesen át akart írni. Én viszont igyekeztem minél kevesebbet változtatni, hiszen az évek során ezek a számok egyfajta múltbéli relikviaként a részemmé váltak. Ez a hozzáállás persze bizonyos “hibákat” eredményezett: feleslegesnek tekinthető gitártémák, túl hosszú intrók, stb. formájában, de ezt bevállaltam, mivel ez az egész valahol egy jelentős életszakaszom konzerválásról is szólt. Hasonló okok állnak a lemez hosszúsága mögött is: egy 14 számos album kiadása teljes mértékben szembemegy a mai trendekkel – ez a felvétel azonban „abból a korból származik”, amikor a CD, és a hosszabb albumok élték aranykorukat.

2

A dalokról saját szavainkkal

A nagyra tisztelt és rendkívül tapasztalt zeneipari szakértőknek köszönhetően a 21. században már rendelkezésünkre állnak olyan irányelvek, melyekre biztosan építhetünk a közönség elvárásainak minél teljesebb kiszolgálása érdekében. Ezt a rokkmetál lemezt ezek alapján készítettük. A felhasznált stíluselemeket a nóták címeinél külön-külön jelöltük.

Zeitgeist Pop 05,06,19

Miről szól?:  A szórakoztatóipar hatalmáról

A lemez nyitódala, tulajdonképpen intrója. A fogyasztás kényelmességéről szól: a pénzedért cserébe nem kell dolgoznod magadon, elég, ha hátradőlsz és veszel egy „csomagot”, ami az öltözködéstől, a zenei/filmes/irodalmi/ videójátékos ízléseden, a barátaidon át, a munkádig, a viselkedésedig pontos szabályzatot nyújt. Nem kell gondolkodnod, csak érezned. Tök mindegy, hogy például egy rockbanda mennyire lázadónak és függetlennek tűnik, mindenki a rendszer része. Nekünk is szabályokat kell követnünk, ha sikeresek akarunk lenni. Ezt a dalt az a dilemmám inspirálta, hogy a lemezen olyan dolgokat is kritizálok, amiktől én is függök: üzlet, PR, marketing, közösségi portálok. Emiatt szerettem volna nyilvánvalóvá tenni, hogy minden, amiről énekelek, idézőjelbe van téve.

Buzzkiller Saturday 06,21

Miről szól?:  A különlegesség kultuszáról

A dal azokról az emberekről szól, akik meg vannak győződve a saját egyediségükről, de a személyiségük valójában kölcsönvett és megvásárolt kellékek (ruha, ízlés, filmekből vett idézetek) összessége.

The Justifier 18,21,24

Miről szól?:  A politikus popzenéről

Egy demagóg dal a társadalmi igazságtalanságokról, és egyúttal arról is, hogy mennyire nevetségesek azok, akik abból csinálnak pénzt, hogy ezekről énekelnek. Bár tény, hogy nagyon sok mindent tényleg nehéz megemészteni, pláne ma, amikor az internetnek köszönhetően a világban tapasztalható elképesztő egyenlőtlenségek ennyire szem előtt vannak. Ilyenkor könnyű cinikussá, vagy anarchistává válni, és persze mindig lesz valaki – egy politikus vagy akár egy zenész – aki arra építi a karrierjét, hogy ezeket az érzelmeket váltsa pénzre.

Anthem XYZ 05,18

Miről szól?:  A Z generációról

A lemez grunge himnusza. X generációs zene (grunge) egy, a Z generációról szóló szöveggel, arról a szerintem Y generációs alapélményről, hogy az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy már a kora húszas éveiben felháborítják a „romlott erkölcsű, elkényeztetett és ostoba ’mai’ fiatalok”.

Digital Holocaust 21,24

Miről szól?:  Az információs zajról

Mivel az őrületes mennyiségű információt ömlesztett formában kapjuk, a dolgok jelentősége közötti különbség kezd teljesen elmosódni, elég csak arra gondolni, hogy egy hírportálon egy tömeggyilkosságról szóló cikk mellett cuki állatos fotókat és celebekről szóló cikkeket látunk. Azt tapasztalom, hogy mivel az értékes gondolatok elvesznek a vélemények tengerében, a gondolkodás kezd teljesen elértéktelenedni, és a helyét egyeseknél egy cinikus, kiégett világszemlélet veszi át, másoknál pedig egy ilyen „leszarok mindent, csak érezzük jól magunkat” hozzáállás.

Generation Flesh 18,24,25

Miről szól?:  A túlszexualizált popkultúráról

Bár gyűlölöm az álszentséget, ami mögött az elfojtott ösztönök feszültsége lapul, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy manapság a szórakoztató-és reklámipar kicsit túltolta a test és a szexuális nyitottság hangsúlyozását, mintha a létezésünk egyetlen igazi értelme az lenne, hogy a strasszokkal díszített hússzeletként parádézzunk a szombat éjszakában.

Emigrant Song 05,21

Miről szól?:  Az újdonság utáni kényszeres vágyról

Mivel a kínálat óriási, állandó kísértésben élünk, hogy újat, jobbat keressünk ahelyett, hogy a már meglévő dolgokon próbálnánk javítani, legyen az egy tárgy, egy készség, a hivatásunk, vagy akár egy párkapcsolat. „Ending is better than mending”, ahogy a Szép új világban mondják…

Franny Lane 05,19

Miről szól?:  A naivitás elvesztéséről

A dal alapját még 16 éves koromban írtam: eredetileg egy klasszikus tini szerelmes-szakítós szám volt, a 10 évvel későbbi szöveg viszont már inkább egy utolsó búcsú a kezdeti ártatlan szerelemképtől.

Ultrabitch 06,21

Miről szól?:  A nők szextárgyként való kezeléséről

Egy parodisztikus dal a hímsoviniszták és az ultrafeminisiták bosszantására.

The Age of Women 05,09,18

Miről szól?:  A zsákmányférfiakról

Egyéjszakás kaland sztori egy srácról, aki az éjszakában járva várja a ragadozó nőt. Behódoló dal, egy új férfitípus éjszakai indulója. Ironikusan himnikus, 80-as évekbeli ’cock rock’ refrénnel.

Newropean Nights 10,19,20,21

Miről szól?:  A vágyról hogy az éjszakában megszabaduljunk magunktól

Zeneileg talán az egyik legkülönösebb dalunk abban a tekintetben, hogy keveredik benne a sűrű zengetéses, lágy akkordos „indie rockos” hangzás és az erőszakos, mélyre hangolt gitár. A budapesti éjszaka vággyal teli vibrálásának megzenésítése, az éjszakába menekülésről, az ismeretlenségben rejlő izgalomról, az élmények veszett akarásáról.

25 10,19,20

Miről szól?:  A tinédzserkor kitolódásáról

A koncepció miatt szerettem volna a lemezre egy tipikus „örökké fiatalok és szépek vagyunk és boldogan táncolunk a holdfényben” jellegű reklámzenét – persze a saját stílusunkban. Félig komoly, félig paródia, de nagyon szeretem, talán azért is, mert a többi dallal szemben ebben elég sok, a stúdióban improvizált téma van, ami hallgatáskor eszembe juttatja a lemezfelvétel euforikus időszakát.

The Virgin 05,10,18,19

Miről szól?:  Az érzelmi szüzekről

A dal azokról a vonzó és félelmetes, megfoghatatlan nagyvilági jelenségekről szól, akiknek a látszólagos szabadsága mögött a szerelem kiszolgáltatottságától való rettegés, és emiatt szinte feloldozhatatlan magány lapul.

Sheep 05,18,16,21

Miről szól?:  A zenei katarzis erejéről

A lemez outro-ja, arról a mágikus érzésről, amitől az ember, különlegesnek, élőnek, erősnek érzi magát zenehallgatás közben. Röviden: szabadnak. De mi van, ha a zene mágiája csak műeufória, egy eszköz, ami megnyugtat, elkábít, levezeti a rabszolgák feszültségét? Vagy tényleg szabaddá tesz? Akarjam-e tudni, hogyan működik a bűvész trükk, vagy inkább hinni szeretnék a varázslatban?

Utószó

Gyakorlatilag mióta elkezdtem zenélni, egy saját nagylemez volt a legnagyobb vágyam. Egy album végighallgatása az első számtól az utolsóig, éjszaka, egyedül, ráhangolódva az album ritmusára… az egyik legmélyebb élvezet számomra. A producerünk, Vári Gábor még talán sosem vett részt ilyen körülményes felvételben, mert állandóan újra-és újravettem részeket, amikkel nem voltam elégedett, sokszor azután is, hogy kijelentettük: „befejeztük”. Stresszes volt. Egy csomó korrekció feleslegesnek tűnt a többieknek. Kicsit olyan volt az egész, mintha egy szakadék felett kell volna átmennem egy láthatatlan hídon, ködben, remélve, hogy lesz valami a túloldalon. Persze ez csak egy hülye rocklemez, talán közhelyes, talán szimplán szar. De létezik.

Hosszú küzdelme volt ez valaminek, ami meg akart születni azokból a gondolatokból, tapasztalatokból, szerelmekből, kielégítetlenségekből, fájdalmakból, amiket átéltem és okoztam másoknak, a dalokból, a lemezekből, az olyan zenészektől kapott élményekből, akiknek „joga volt” közölni.

Pontosan 9 hónapig tartott a felvétel, és tényleg olyan volt, mint világra hozni valamit – amivel együtt én is újjászülettem. Létrehozni valamit, amire büszke vagyok, ami létezik és él. Minden hibájával együtt.

A keverés befejezése utáni éjszakán elindultam a stúdióból egy jó órás sétára, hogy vásároljak valami alkoholt az ünnepléshez. Ez volt az első alkalom, amikor végighallgathattam az első saját lemezem… és igen, az a katarzisszerű órácska totálisan megérte azt a sok szenvedéssel, nehézséggel, munkával, és látszólag felesleges körökkel teli évet.

Őszintén remélem, hogy ezek a másokat is hozzásegítenek, hogy akár csak egyet is előrébb lépjenek azon a hídon.

Adrián

Advertisements