Premier – Nightbus (lyrics video)

Az év vége az összegzések időszaka is – ahogy a márciusban megjelent Ruin Pop album is egyfajta összegzés volt. Azt hiszem, a bölcs megoldás csendben mérlegelni és szembenézni az elkövetett dolgainkkal, de sokszor egyszerűen túl sok minden gyűlt össze ahhoz, hogy egy pár perces vidám dallal kísért filmes montázzsal jóvá tegyük több év vagy évtized bűneit és feloldjuk a bennünk kavargó vágy-bűntudat-gyász-önutálat masszát. Sokszor egyszerűen csak önző módon le kell lépni és mindent hátrahagyni, új életet kezdve valahol, egy másik városban, ahol még nem szórtuk szét a különböző titkainkat és megkapjuk az esélyt egy új, tisztább életre. Erről szól a Nightbus c. dalunk – fogadjátok szeretettel a hozzá készült szöveges videót Buttinger Gergelytől.

Ruin Pop – A dalok (HUN)

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben érkezni fog egy komolyabb elemzés is az új lemezünkről, de addig is kedvcsinálónak itt egy rövid dalkomentár, ami a Rockstation-ös premierkor jelent meg:


Kezdjük azzal, hogy elnézést a rövid u-ért, de sajnos a sablonhoz használt betűtípus nem ismeri fel a hosszú változatot ezért hülyén nézett ki – avagy a külsőségek győzedelmeskedtek ezúttal…

Tehát, az évek során elég sokszor ért az a megtiszteltetés, hogy különféle általunk tisztelt oldalak eléggé kíváncsiak voltak ránk ahhoz, hogy interjút csináljanak velünk. Ezeket gyűjtöttük össze nektek itt, időrendi sorrendben:

Szeretem az irodalmat, de a költészet nem elég hangos
(, 2018-10-01, Szerző: Uzseka Norbert)

Lehet, hogy a Melvins mentette meg Amerikát egy újabb sorozatgyilkostól – Várhidi Adrián interjú (, 2018-06-02 – Szerző: Pintér Miklós)

Mindenki hazudik magának és másoknak egy életet, aminek a valósághoz semmi köze nincs
(, 2017-11-22, Szerző: Tauszik Viktor

Minden korszaknak megvan a maga lázadó bandája
(, 2017-10-30, Szerző: Andypea)

Alone in the Moon: Body Police
(A38 Blog, 2017-06-22, Szerző: Kollár Bálint)

Alone in the Moon: interjú Várhidi Adriánnal (2015)
(, 2015-07-19, Szerző: Csipke)

Alone in the Moon: interjú Várhidi Adriánnal (2012)
(, 2012-02-23, Szerző: Csipke)

COGGA – Studio video

This is a very detailed video about the recording of our debut album, absolutely recommended if you’re interested in not just the atmosphere but some inside look of how the songs were produced.

Egy elég részletekbe menő videó az első lemez felvételéről – maximálisan ajánlott ha nem csak a lemezkészítés hangulata érdekel, de szeretnél a dalok végleges formába öntésébe is bepillantani.


COGGA – Track by Track (EN)

Alone in the Moon
Collection of Great Generational Anthems
A track-by-track analysis by the band

COGGA_front cover

The background of the record

Adrian:  This record has a very special meaning to me as it’s not just our first album, but a musical and lyrical summary of my teenage years and early twenties – basically my youth. Curiously, this very important period of my life – growing up – coincided with the era when the internet, the social media, the digital culture took over  our society and changed our lives. So Collection of Great Generational Anthems is a coming of age record for the Generation Y: a memento of adolescence and also the pre-digital culture.

Post-teenage feelings with obsolete soundtrack: this record is kind of a tribute to the mainstream rock music of 90’s: from Nirvana to Deftones, from Radiohead to Kyuss, from Limp Bizkit to Tool, from 1990 to 2003. Music for the last MTV generation.

There’s also another biographical layer: the first incarnation of this band was founded in 2002 in my freshman year at high school – when I was 14 – and I just turned to 26 when we started to record it. Some songs were more than 10 years old that time. Although Balazs, our drummer arrived in 2012 – and that’s the year we think the band had finally formed – in the 9 years before his arrival we were kind of busy for our own enjoyment. The “ancient-AITM” had a lot of line-up changes but its core: Gabor Uzonyi (drums), Zoltan Simon (bass) and Adrian Varhidi (vocals/guitars) was more or less stable. In that 9 years we wrote approx. 60 songs, recorded a lot of demos – all in all we had 5 albums worth of material.

When Balazs arrived he hated a lot of those songs, and wanted to rewrite some others. My aim of course was to change these songs as little as possible because throughout the years they became a part of me. This approach may have been resulted in some flaws – some songs are too long, some riffs are unnecessary etc. – but I absolutely stand behind this decision as it was a lot about conserving my thoughts, feelings and inspirations of a certain period of my life. These are the reason behind the record’s length: releasing a 14 song LP is absolutely going against today’s trends – however this record originates from the golden era of the CD format and also the long albums.

The album track-by-track

Thanks to the emotion engineers highly-respected, well-experienced veterans of the music industry, in the XXI century we are now able to create music that will surely please the audience just with satisfying the expectations. We used these guidelines to create our rockmetal album. The featured genres are displayed below.


Zeitgeist Pop 05,06,19

About: The power of entertainment culture


Adrian: The opening track – basically it’s the intro – about the comfort of consuming In exchange for your money you don’t have to work on yourself, all you have to do is lay back – buy a “pack” that contains everything from clothing, musical/movie/literature video game taste to your friends, your job, your behavior, your thoughts. You don’t have to think – you just have to feel. No matter how “rebellious” and “independent” a rock band could seem, we’re not an expectation: we’re a part of the system. We need to follow certain rules if we want to be successful. This song was inspired by my biggest problem: in most of these songs I criticize things I’m dependent on: business, PR, marketing, social media. That’s why I wanted to declare that everything I sing about/I write about is in quote marks.


Buzzkiller Saturday 06,21

About: The cult of being special


Adrian: This song is about people who think they are unique but their personality is simply a summary of props they buy (from clothes, movie quotes)


The Justifier 18,21,24

About: Fake social injustice warriors


Adrian: It’s a demagogue song about how ridiculous it is to sing about social injustices but make money with it at the same time. Of course there are some many unfair things happening in the world and these are so ‘in your face’ because of the internet so it’s easy to get cynical or anarchic. But there’s always someone – a politician or maybe a musician – to exploit these feelings.

Anthem XYZ 05,18

About: Generation Z


Adrian: The grunge anthem of the record. GenX music (grunge) with lyrics about the GenZ through the eyes of a 20 something GenY guy, who’s singing about how spoiled rotten and debauched today’s kids are –  it’s ridiculous but fun.

Digital Holocaust 21,24

About: The overload of insignificant information


Adrian The insane amount of information not just made us less capable to focus on things but also the difference between how we measure their significance started to blur. On a typical news portal or on our Facebook newsfeed, articles about mass murders are featured next to cute animal pictures and holiday bikini photos. As the significant thoughts get lost in the sea of opinions, thinking in general in devaluating.

Generation Flesh 18,24,25

About: Oversexualized pop culture


Adrian: Sex sex and sex everywhere

Emigrant Song 05,21

About: The obsession for new


Adrian: A song about the constant desire for something new, something better – there’s always some kind of temptation to move onto something new instead of improving something we already have  – may it be a relationship, our work, our anything else “Ending is better than mending”

Franny Lane 05,19

About: Losing faith in purity


Adrian: I was 16 when I wrote this song – originally it was typical teenage breakup song but the lyrics I made 10 years later is more like a last goodbye for the old innocent image of love.

Ultrabitch 06,21

About:   Handling women as sex items

Adrian: A semi-parody song, just to mock ultra feminists and Male chauvinists at the same time.

The Age of Women 05,09,18

About: Prey males


Adrian: A one night stand story about a young guy who wanders the night waiting for a woman to hunt him down. The marching song of a new type of man with an ironic 80’s type  anthem-like cock rock chorus.


Newropean Nights 10,19,20,21

About: Our desire to lose ourselves in the night


Adrian: Maybe our most interesting song because my our intention was to mix the down-tuned heavy rock riffs with the reverbish indie music. It’s kind of a soundtrack of the luschios vibration of the night in Budapest, escaping into the night, the thrill of the strangers, the obsession for unknown experiences


25 10,19,20

About: Extended adolescence

Adrian: I wanted to feature a typical “we’re so young and happy” – type “advertisement soundtrack” song on the record in our own stlye of course. About the culture of “being forever young”, the extended teenage years stretched to our thirties or even beyond.  It’s half-serious, half parody but I like it very much because it features a lot of themes that were improvised in the studio, so every time I hear it it brings back the euphoric era the recording.


The Virgin 05,10,18,19

About: Emotional virgins


Adrian: This song is about those fearful but also alluring creatures who seem to be very independent and free but beneath their independence there’s this unbearable fear of love and dependent on someone – so they’re very lonely.



Sheep 05,18,16,21

About: About catharsis

Adrian: The outro of the record. It’s about that magical feeling we experience when listening to music, that makes us feel special, strong and free. But what if the magic behind music is just a fake euphoria, a tool that calms and stuns the pressure of the slaves? Or is it really making us free? Do I want to know how the trick works, or do choose to believe in magic?



Adrian: Since I have been started playing music recording an LP was my biggest desire. I’m a typical “album guy”:  to me listening to an album from start to finish in the night is the greatest pleasure besides playing music. Maybe our producer Gabor Vari has never had such a difficult recording session, because I wanted re-recorded things I was not satisfied with a lot. It was stressful. A lot of the corrections may seemed to be unnecessary to others. It was like walking above the abyss on an invisible bridge trough the mist – with hoping that there will be a solid ground in the other side of the ridge. Of course, it’s just a silly rock album. Maybe a retro album. Maybe an obsolete album. It may be a shit album. But it doesn’t really matter. It exists.

It was a long struggle of something that wanted get born from all those thoughts, experiences, loves, dissatisfaction, pain I suffered and pain I caused to others, songs and albums and musicians who “had the right” to deliver.

It took exactly 9 months to record this album – and it was really like giving birth to something – and I also reborn with it. This record is a confirmation that I’m able to achieve something that I’m proud of. Something that exists – with all its flaws. After the night of the finishing touches of the mastering I went on an hour walk from the studio to buy some drinks to celebrate. That was the first time I was able to listen to my very first LP from start to finish. That feeling – listening to my own record from start to finish – was something that justified all the hardships I had.  After all these years there was It. That euphoria kind of thing. It is my deepest hope that there will at least one person out there who will be inspired by at least one of these songs – and continues go on that invisible bridge.

COGGA – A dalok (HUN)

COGGA_front cover


A lemeznek nemcsak azért van különleges jelentősége számomra, mert ez az első albumunk, hanem azért is, mert az életem egy nagyon fontos szakaszának, a tinédzser és kora húszas éveim egyfajta zenei és szöveges összefoglalása. Ez az önéletrajzi jelleg végül alapjaiban határozta meg a lemez koncepcióját, amit röviden így tudnék megfogalmazni:

Egy, az Y generációhoz tartozó huszonéves görcsös kapaszkodása a „fiatalságát” meghatározó élményekbe, és abba a digitális korszak előtti világba, ami pont a felnőtté válásával párhuzamosan vált a múlt részévé.

Elavult (?), poszt-tinédzser érzések, „elavult” zenei kísérettel, ami egyfajta tisztelgés a 90-es évek mainstream rockzenéje előtt, a Nirvana-tól a Deftones-ig, a Radiohead-től a Kyuss-ig, a Limp Bizkit-től a Tool-ig, 1991-től 2003-ig.

Mindehhez tartozik még egy réteg is: a zenekar eredeti változata ugyanis 2002-ben alakult, első éves gimnazista koromban – mikor 14 éves voltam – és a 26. születésnapom környékén kezdtük el felvenni a lemezt. Egyes dalok akkor már több mint 10 évesek voltak. Bár Balázs, a dobosunk 2012-ben csatlakozott a zenekarhoz – és ezt tekintjük a zenekar valódi alakulásának – az érkezése előtti 9 év nem telt el nyomtalanul. Az “ős-AITM-el”, melynek magja a sok tagcserével együtt is állandó volt: Uzonyi Gábor (dobok), Simon Zoltán (basszusgitár), Várhidi Adrián (gitár, ének) 9 év alatt körülbelül 60 dalt írtunk, számos demót vettünk fel, körülbelül 5 lemeznyi anyagunk született.

Mikor Balázs csatlakozott a zenekarhoz, bizonyos dalokat nem volt hajlandó játszani, más dalokat pedig teljesen át akart írni. Én viszont igyekeztem minél kevesebbet változtatni, hiszen az évek során ezek a számok egyfajta múltbéli relikviaként a részemmé váltak. Ez a hozzáállás persze bizonyos “hibákat” eredményezett: feleslegesnek tekinthető gitártémák, túl hosszú intrók, stb. formájában, de ezt bevállaltam, mivel ez az egész valahol egy jelentős életszakaszom konzerválásról is szólt. Hasonló okok állnak a lemez hosszúsága mögött is: egy 14 számos album kiadása teljes mértékben szembemegy a mai trendekkel – ez a felvétel azonban „abból a korból származik”, amikor a CD, és a hosszabb albumok élték aranykorukat.

A dalokról saját szavainkkal

A nagyra tisztelt és rendkívül tapasztalt zeneipari szakértőknek köszönhetően a 21. században már rendelkezésünkre állnak olyan irányelvek, melyekre biztosan építhetünk a közönség elvárásainak minél teljesebb kiszolgálása érdekében. Ezt a rokkmetál lemezt ezek alapján készítettük. A felhasznált stíluselemeket a nóták címeinél külön-külön jelöltük.


Zeitgeist Pop


Miről szól?: A szórakoztatóipar hatalmáról

A lemez nyitódala, tulajdonképpen intrója. A fogyasztás kényelmességéről szól: a pénzedért cserébe nem kell dolgoznod magadon, elég, ha hátradőlsz és veszel egy „csomagot”, ami az öltözködéstől, a zenei/filmes/irodalmi/ videójátékos ízléseden, a barátaidon át, a munkádig, a viselkedésedig pontos szabályzatot nyújt. Nem kell gondolkodnod, csak érezned. Tök mindegy, hogy például egy rockbanda mennyire lázadónak és függetlennek tűnik, mindenki a rendszer része. Nekünk is szabályokat kell követnünk, ha sikeresek akarunk lenni. Ezt a dalt az a dilemmám inspirálta, hogy a lemezen olyan dolgokat is kritizálok, amiktől én is függök: üzlet, PR, marketing, közösségi portálok. Emiatt szerettem volna nyilvánvalóvá tenni, hogy minden, amiről énekelek, idézőjelbe van téve.

Buzzkiller Saturday


Miről szól?: A különlegesség kultuszáról

A dal azokról az emberekről szól, akik meg vannak győződve a saját egyediségükről, de a személyiségük valójában kölcsönvett és megvásárolt kellékek (ruha, ízlés, filmekből vett idézetek) összessége.

The Justifier


Miről szól?: A politikus popzenéről

Egy demagóg dal a társadalmi igazságtalanságokról, és egyúttal arról is, hogy mennyire nevetségesek azok, akik abból csinálnak pénzt, hogy ezekről énekelnek. Bár tény, hogy nagyon sok mindent tényleg nehéz megemészteni, pláne ma, amikor az internetnek köszönhetően a világban tapasztalható elképesztő egyenlőtlenségek ennyire szem előtt vannak. Ilyenkor könnyű cinikussá, vagy anarchistává válni, és persze mindig lesz valaki – egy politikus vagy akár egy zenész – aki arra építi a karrierjét, hogy ezeket az érzelmeket váltsa pénzre.

Anthem XYZ


Miről szól?: A Z generációról

A lemez grunge himnusza. X generációs zene (grunge) egy, a Z generációról szóló szöveggel, arról a szerintem Y generációs alapélményről, hogy az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy már a kora húszas éveiben felháborítják a „romlott erkölcsű, elkényeztetett és ostoba ’mai’ fiatalok”.

Digital Holocaust


Miről szól?: Az információs zajról

Mivel az őrületes mennyiségű információt ömlesztett formában kapjuk, a dolgok jelentősége közötti különbség kezd teljesen elmosódni, elég csak arra gondolni, hogy egy hírportálon egy tömeggyilkosságról szóló cikk mellett cuki állatos fotókat és celebekről szóló cikkeket látunk. Azt tapasztalom, hogy mivel az értékes gondolatok elvesznek a vélemények tengerében, a gondolkodás kezd teljesen elértéktelenedni, és a helyét egyeseknél egy cinikus, kiégett világszemlélet veszi át, másoknál pedig egy ilyen „leszarok mindent, csak érezzük jól magunkat” hozzáállás. Generation Flesh


Miről szól?: A túlszexualizált popkultúráról

Bár gyűlölöm az álszentséget, ami mögött az elfojtott ösztönök feszültsége lapul, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy manapság a szórakoztató-és reklámipar kicsit túltolta a test és a szexuális nyitottság hangsúlyozását, mintha a létezésünk egyetlen igazi értelme az lenne, hogy a strasszokkal díszített hússzeletként parádézzunk a szombat éjszakában. Emigrant Song


Miről szól?: Az újdonság utáni kényszeres vágyról

Mivel a kínálat óriási, állandó kísértésben élünk, hogy újat, jobbat keressünk ahelyett, hogy a már meglévő dolgokon próbálnánk javítani, legyen az egy tárgy, egy készség, a hivatásunk, vagy akár egy párkapcsolat. „Ending is better than mending”, ahogy a Szép új világban mondják…

Franny Lane


Miről szól?: A naivitás elvesztéséről

A dal alapját még 16 éves koromban írtam: eredetileg egy klasszikus tini szerelmes-szakítós szám volt, a 10 évvel későbbi szöveg viszont már inkább egy utolsó búcsú a kezdeti ártatlan szerelemképtől.



Miről szól?: A nők szextárgyként való kezeléséről

Egy parodisztikus dal a hímsoviniszták és az ultrafeminisiták bosszantására.

The Age of Women


Miről szól?: A zsákmányférfiakról

Egyéjszakás kaland sztori egy srácról, aki az éjszakában járva várja a ragadozó nőt. Behódoló dal, egy új férfitípus éjszakai indulója. Ironikusan himnikus, 80-as évekbeli ’cock rock’ refrénnel.

Newropean Nights


Miről szól?: A vágyról hogy az éjszakában megszabaduljunk magunktól

Zeneileg talán az egyik legkülönösebb dalunk abban a tekintetben, hogy keveredik benne a sűrű zengetéses, lágy akkordos „indie rockos” hangzás és az erőszakos, mélyre hangolt gitár. A budapesti éjszaka vággyal teli vibrálásának megzenésítése, az éjszakába menekülésről, az ismeretlenségben rejlő izgalomról, az élmények veszett akarásáról.



Miről szól?: A tinédzserkor kitolódásáról

A koncepció miatt szerettem volna a lemezre egy tipikus „örökké fiatalok és szépek vagyunk és boldogan táncolunk a holdfényben” jellegű reklámzenét – persze a saját stílusunkban. Félig komoly, félig paródia, de nagyon szeretem, talán azért is, mert a többi dallal szemben ebben elég sok, a stúdióban improvizált téma van, ami hallgatáskor eszembe juttatja a lemezfelvétel euforikus időszakát.

The Virgin


Miről szól?: Az érzelmi szüzekről

A dal azokról a vonzó és félelmetes, megfoghatatlan nagyvilági jelenségekről szól, akiknek a látszólagos szabadsága mögött a szerelem kiszolgáltatottságától való rettegés, és emiatt szinte feloldozhatatlan magány lapul.



Miről szól?: A zenei katarzis erejéről

A lemez outro-ja, arról a mágikus érzésről, amitől az ember, különlegesnek, élőnek, erősnek érzi magát zenehallgatás közben. Röviden: szabadnak. De mi van, ha a zene mágiája csak műeufória, egy eszköz, ami megnyugtat, elkábít, levezeti a rabszolgák feszültségét? Vagy tényleg szabaddá tesz? Akarjam-e tudni, hogyan működik a bűvész trükk, vagy inkább hinni szeretnék a varázslatban?


Gyakorlatilag mióta elkezdtem zenélni, egy saját nagylemez volt a legnagyobb vágyam. Egy album végighallgatása az első számtól az utolsóig, éjszaka, egyedül, ráhangolódva az album ritmusára… az egyik legmélyebb élvezet számomra. A producerünk, Vári Gábor még talán sosem vett részt ilyen körülményes felvételben, mert állandóan újra-és újravettem részeket, amikkel nem voltam elégedett, sokszor azután is, hogy kijelentettük: „befejeztük”. Stresszes volt. Egy csomó korrekció feleslegesnek tűnt a többieknek. Kicsit olyan volt az egész, mintha egy szakadék felett kell volna átmennem egy láthatatlan hídon, ködben, remélve, hogy lesz valami a túloldalon. Persze ez csak egy hülye rocklemez, talán közhelyes, talán szimplán szar. De létezik.

Hosszú küzdelme volt ez valaminek, ami meg akart születni azokból a gondolatokból, tapasztalatokból, szerelmekből, kielégítetlenségekből, fájdalmakból, amiket átéltem és okoztam másoknak, a dalokból, a lemezekből, az olyan zenészektől kapott élményekből, akiknek „joga volt” közölni.

Pontosan 9 hónapig tartott a felvétel, és tényleg olyan volt, mint világra hozni valamit – amivel együtt én is újjászülettem. Létrehozni valamit, amire büszke vagyok, ami létezik és él. Minden hibájával együtt.

A keverés befejezése utáni éjszakán elindultam a stúdióból egy jó órás sétára, hogy vásároljak valami alkoholt az ünnepléshez. Ez volt az első alkalom, amikor végighallgathattam az első saját lemezem… és igen, az a katarzisszerű órácska totálisan megérte azt a sok szenvedéssel, nehézséggel, munkával, és látszólag felesleges körökkel teli évet.

Őszintén remélem, hogy ezek a másokat is hozzásegítenek, hogy akár csak egyet is előrébb lépjenek azon a hídon.